Igehírdetés - Farkasréti Református Gyülekezet Honlapja

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Rendelt idő 2018.04.09.

Kedves testvéreim!

Lekció: Mt 21; 18-22.

Textus: Prédikátorok 3;1.

         Húsvét hétfőjén Pál apostolt idéztem előttetek, aki a pogányok véleményét az Evangélium tanításáról így summázta: „ A keresztről való bolondság.” A krisztuskövetők sem különbek Mesterüknél, mondogatták akkoriban a kívülállók a születendő keresztyénségről, mert képtelenek voltak elhelyezni azt vallások sorában. Nem hasonlított ugyanis egyik általuk ismert kultuszhoz sem. Tudjuk azt is, hogy, mind a zsidók, mind a rómaiak szemében Megváltónk tettei formabontóak voltak, mi több, Őt magát sem nagyon tudták hová tenni. A zsidó vezetők veszedelmes felforgatót láttak benne, Pilátus fantasztát. Imént hallott történetünk, mely folytatása a virágvasárnapnak, ugyanakkor túlmutat a húsvéton, látszólag szintén ráerősíthet ezekre a vélekedésekre. Ráadásul azon a reggelen még maguk a tanítványok sem képesek az Úr viselkedését megmagyarázni. Márk evangélista, aki ugyancsak megemlíti ezt a történetet, hozzáteszi, nem is volt még ott a fügeérés ideje. Emberi logikával nézve Jézus haragja tehát indokolatlan. A természet erőinek nem lehet parancsolni. Ahogy a textusban hallhattuk, mindennek rendelt ideje van. Igen ám de, és itt álljunk meg egy pillanatra, ki is rendeli el az időt? Vagy másként: ki az évszakok Ura? A válasz: Isten. A Mennyei Atya, aki létrehozta ezt a világot, és meghatározott benne minden földi alkalmat. Ez az a keret, amelybe belehelyezte teremtményeit. Növényt, állatot, majd végül magát az embert. Életre hívott egy csodálatos rendet, ám Ő maga független tőle, mi pedig általában ott követjük el a hibát, hogy ezt figyelmen kívül hagyjuk. Magát a Teremtőt sem tudjuk másként elképzelni, csak idősíkba szorítva. Erős hit szükséges ahhoz, hogy felülemelkedjünk a földi realitáson és minden a helyére kerüljön. Felolvasott igeszakaszunk is csak így érthető meg, máskülönben soha nem fogjuk megtudni, mire akart Jézus utalni tettével, amikor elpusztította a fügefát, majd a körülötte lévőket állandó imádkozásra szólította fel. Képzeljük magunkat oda egy pillanatra, hiszen nyilván ugyanúgy tele vagyunk kérdésekkel, mint a tanítványok. Döbbenten kérdezgetjük, miért haragszik Jézus, miért oktatja ki őket, egyáltalán mit akar jelenteni az egész. Első hallásra ugyanis nem sok értelme van a történetnek. Nem is tudjuk felfogni, csak ha jobban megvizsgáljuk. Igénk bevezetője egy tanítássorozatnak, ami a Mester elfogatását előzi meg. Egyrészt prófétikus tartalma van, másrészt növelni szeretné övéi hitét. Rámutat, Isten Fia csakúgy, mint az Atya felette áll minden természeti törvénynek. Akarata felülírja a jól megszokott földi életritmust. Isten üdvtervének meg kell valósulnia és csak azok részesedhetnek benne, akik ezt kételkedés nélkül elfogadják. Még akkor is, ha bolondságnak tűnik. Amennyiben tehát Jézus mellett döntöttél, ne kérdőjelezd meg tetteit. Rendeld hittel magadat alá az Úr teremtette alkalmaknak, könyörögj azért, hogy megérthesd akaratát. Szüntelenül figyelj Reá oda, mert másként könnyen úgy járhatsz, mint a fügefa. Gyümölcstelen marad az életed. Ha viszont nem kételkedsz, akkor Isten meg fogja neked mutatni, mikor, mit tegyél: 1. hogyan kapcsolódj be az Ő nagyszerű tervébe, 2. hogyan lehetsz engedelmes gyermeke, 3. hogyan teljesítheted akaratát. Amennyiben odaszánod ügyének egész életedet, hittel elkérve az alkalmakat, meglátod majd, mikor mi a következő lépés. Akkor és csakis akkor fogsz tudni növekedni, hogy megteremhesd a kegyelem gyümölcseit. Mindennek eljön az ideje, de jegyezd meg, Úr nem siet, bármennyire szeretnéd sürgetni. Az Ige inkább a várakozó könyörgésre szólít fel. Higgy abban, hogy ha Ő valamit eltervezett, akkor megteszi előbb, vagy utóbb, mert ügye nem szenvedhet csorbát. Azt is megadja, 1. Te miként kapcsolódhatsz be terveibe. Fohászkodj szüntelenül és meg fogod látni, mikor jön el a cselekvés perce. Egy valamivel kell tisztában lenned, nem te határozol. Évekkel ezelőtt ismertem valakit. Hívő, átadott életű keresztyén volt, ám ha elfelejtett Krisztusra tekinteni, akkor bizony felülkerekedett benne régi énje. Ehhez hozzá kell tennem, hogy rendkívül erős akaratú emberként nem nagyon tűrte, hogy ne az ő elképzelései valósuljanak meg. Rendszeresen olvasta a Szentírást, de annak üzenetét állandóan a saját szája íze szerint magyarázta. Mindenki mást türelemre intett, de ő maga sohasem tudott várni. Eléje ment a tervezett dolgoknak, és gyakran megpróbálta azokat egymaga megvalósítani. Képtelen volt elfogadni, hogy a növekedést nem mi adjuk, és hogy mi csak eszközök lehetünk Isten kezében. Csalódva, megkeseredetten halt meg, mert abból, amit eltervezett alig valósult meg valami. Emlékszem a zavarodottságára, saját megkérdőjelezett hitére, mely a betegségbe kergette. Talán maga előtt sem merte bevallani az elkövetett hibákat. Ha rá gondolok, mindig az jut az eszembe, amire mai Igénk üzenete biztat: hagyd az Úrra minden dolgodat, ne a saját erődben bízz! A hívő élet talán legnagyobb kísértése, amikor még Istennek is meg akarjuk mutatni, mire vagyunk képesek. Figyeljünk inkább oda Őrá. Vessük el régi énünket, tegyünk le mindent a Mester kezébe. Legyen bennünk alázat az öntörvényűség helyett. Tovább elemezve a fügefa esetét, bátran odajuthatunk, hogy az nem más, mint Izráel népe. A keresztfára készülő Jézus még egyszer, utoljára számon kéri Ábrahám gyermekeitől, hogy miért gyümölcstelen az életük. Miért merevedtek bele a tradíciókba a tettek helyett. A válasz pedig egyszerű: a makacs nép azt hiszi, önmaga határozhatja meg, mikor alkalmas az idő a gyümölcstermésre. Elrugaszkodva a Teremtő adta alkalmaktól inkább a saját útjukat követték. A józan realitás mutatta elképzelések kézzelfoghatóbbak voltak. Istent kihagyták a terveikből, és a tervek megvalósításából. Jézus tettével arra próbál bennünket ráeszméltetni, hogy mi ne így gondolkozzunk. Nekünk akkor jön el az időnk, amikor a Mennyei Atya úgy kívánja. Figyeljünk Reá, kérjünk útmutatást könyörgéseinkben, máskülönben nemcsak a gyümölcstermés lehetőségét veszítjük el, de az életünket is. Lásd a választott népet, vagy az általam említett példát. Isten Ura az időnek, Ő mondja meg, mikor, mit érdemes tenni. 2. Légy engedelmes, és ne a külső körülményekhez igazodj, hanem egyedül Atyánk akaratához. Fogadd el, amit nyújt feléd, bízva abban, hogy minden úgy lesz jó, ahogy azt eltervezte. Csendesedj el magadban, vizsgáld meg, mennyire vagy alázatos. Hangoztatod-e csupán a megtérésedet, vagy készen állsz fejet hajtva munkálkodni az Úr ügyében. A prédikációt írva Balassi Bálint jutott az eszembe. Gyakran hallgatom megzenésített verseit, melyekből kicsendül hite, szeretete Istene iránt. A gond csak az, hogy az élete már korántsem volt olyan átadott. Mindig akkor tért vissza az Úrhoz, ha elkövetett valami hibát. Sohasem a tett előtt imádkozott, hanem utána, amikor nem sikerült az, amit eltervezett. Amikor csalódás érte, amikor Isten nélkül akart eredményt elérni. Egész pályafutása ebben telt. Vissza kívánta kapni apja birtokait, karriert szeretett volna csinálni, családot alapítani. Egyik sem sikerült. Kapkodott, csapongott, végül mindent elveszített. Halála inkább volt öngyilkosság egy elkeseredett élet után, mintsem dicsőséges harci tett. Jézus arra biztat, tanulj alázatot. Végy példát Őróla, Magáról. Nem volt könnyű a földön eltöltött élete. Munkássága három éve alatt rengeteg megpróbáltatás érte. Nem fogadták be, nem volt otthona. Sokszor a fejét sem tudta hol lehajtani. Messiásként meg kellett érnie, hogy felforgatónak bélyegezték. A legtöbben elvárták jótéteményeit, de meg sem köszönték. Nem értette meg a családja, sem pedig a tanítványai. Személyében Isten Országa jött el világunkba, mégis Istenkáromlással, törvényszegéssel vádolták. Vért izzadva térdelt le Atyja előtt nagycsütörtök éjszakáján, rettegett a haláltól, mint bárki más, de akkor is elfogadta azt a sorsot és időt, amit az Úr kijelölt számára az üdvtörténetben. Nem vitatkozott, ki tudta mondani: „Úgy legyen, ahogyan te akarod és ne úgy, ahogy én.” Veled szintén terve van testvérem. Arra kér téged itt és most, figyelj oda Reá. Fogadd el a hit ajándékát, Benne bízva könyörögj a neked rendelt alkalomért. 3. Hajtsd meg a fejedet, ismerd el fölötted állónak, mert egyedül így válhatsz igazi hívővé. Mindennek rendelt ideje van, a tanítványságnak is. Kérd el, ragadd meg, élj vele. Ne kétségeskedj tovább. Ne az emberekre hallgass, hanem egyedül a Seregek Urára. Meglátod, elegendő hitet kapsz ahhoz, hogy léted megteremje a kegyelem gyümölcseit. A tanítványok minden hibájuk ellenére elfogadták Jézust, de igazán csak akkor váltak apostolokká, amikor az Úr úgy vélte, elérkezett az ideje. Sem hamarabb, sem később. Mint ahogyan egy gyermek fejlődésének megvannak a maga szakaszai. Van koraérett gyerek és van olyan, aki később váltja csak be a hozzá fűzött reményeket. Nem lehet sürgetni. Ha megtesszük, elrontunk mindent. Sebet okozunk, sőt, talán a lelki egészsége sem fog helyre állni soha. Mit tehet hát az ember? Mesterünk erre is megadja a választ: Könyörögj, és ha van elég hited, megkapod! Bízz Istenben. Legyen reménységed, hogy Ő megcselekszi azt, amit kell. Ne félj, eljön a te időd. Kérj hittel, mit sem kételkedve, meglátod, hegyeket mozgató erő lesz majd az osztályrészed, hogy munkálkodhass, gyümölcsöt teremhess. Talán most még csak a döbbenetnél tartasz, de ez sem baj. Jézusra figyelve megláthatod a jel, a hit, valamint az imádság összefüggését. Megváltód nem hagy magadra. Vezet, tanít, rámutat arra, hogy ha minden kételkedéstől mentesen könyörögsz az Atyához, fel fogod ismerni az Ő terveit az életedben. Kovásszá válhatsz, miképpen a tanítványok. Azok az emberek, akik húsvét után gyáván megbújtak, szét akartak széledni, mert semmit sem láttak meg az Úr nagyszerű tervéből, melyre ki lettek választva. Légy bátor testvérem. Kapaszkodj Jézus feléd nyújtott kezébe, fogadd el hittel vezetését. Lám, Ábrahám egy szem gyermekéből nemzet lett, a kis pásztorfiúból Dávid király, a názáreti halálra ítélt mozgalmából világvallás. Rengeteg gyümölcs, hatalmas áldás, de egyik sem történt máról holnapra. A hit volt az, ami mindig előre lendítette Isten ügyét, amikor az már elveszettnek látszott. Nekünk keserves időhúzásnak tűnik sokszor, ami neki csak egy pillanat. Légy türelemmel, bármit tervezel. Ha az Úrnak kedves, meg fogja adni a maga idejében. Magánéleti gondok, gyermeknevelés, esetleg munkahelyi problémák. Kérd el az alkalmakat, mert egyedül így fogod meglátni, átlátni a Mindenható veled kapcsolatos terveit. Maradj Benne, ne térítsen el a világ kísértése, mely minden dologra gyors megoldást kínál. Ne a saját önérvényesítésed legyen a fontos. Ábrahám, vagy Dávid király élete azért példamutató, mert gyümölcseiket úgy teremték meg, hogy szüntelenül felfelé tudtak tekinteni. Nem térítette el őket semmi. Soha nem kérdőjelezték meg Isten cselekedeteit, hanem tették a dolgukat imádkozva. Elfogadva a nekik adott utat a maga idejében engedelmesen. Éltek a kapott idővel, mert oda tudtak figyelni mindenkor Életük Urára. Hit által meghallották szavait, meglátták útmutatásait. Bíztak abban, hogy Istennél mindennek megvan a maga ideje. Ismerd fel hát testvérem, amikor a Feltámadott Úr megáll melletted. Lásd meg a felragyogó messiási ígéretet az ítélethirdetés hátterében. Vedd észre a jeleket, cselekedj a neked adott tanács szerint. Legyen hitéleted aktív, felfelé tekintő, hogy megteremhesd életed gyümölcseit a maga idejében. Ne félj, csak higgy! Ámen

 

--- --- --- 

 

Virágvasárnap 2018.03.25.

Kedves testvéreim!     

                                                                     Lekció: Mt 21; 12-17.

                                                                                                        Ézs 56; 7.

         Manapság, ha virágvasárnapról beszélünk, akkor mindenkinek az jut az eszébe, hogy mindjárt itt a húsvét. Mihez kapjak, mit csináljak, vagy, jaj de jó, végre elutazhatunk pihenni. Azt azonban már kevesen tudják, mi ennek az ünnepnek a lényege, egyáltalán miről szól. Sokszor még a hittanos gyerekeknek sem jut az eszébe, pedig az ő esetükben elég rendszeresen szóba kerül, amikor az egyházi év ünnepeiről tanulunk. A legjobbak eljutnak a jeruzsálemi bevonulásig, nagy vonalakban ismerik a történetet, de a folytatást már csak kevesen és az üzenetét még kevesebben. Jézus megint beteljesített egy próféciát, a papság megint bosszankodik, de miért van mindezekre szükség? Vajon mit akar Urunk üzenetként a szívünkre kötni, amikor leszáll a szamaráról, bemegy a templomba, majd éktelen haragra gerjedve kiűzi onnét a pénzváltókat a galambárusokkal. Azt mondja, hamis az ott folyó istentisztelet, és jobb volna, ha mindenki olyanná válna, mint a gyermekek. Kortársai nem értik, mi a problémája. Miért kellene változtatni a bevett szokásokon, amikor azok olyan remekül működnek. Nem veszik észre, hogy az eltorzított istentisztelet krízise a bűnös szív krízise. Latrok barlangja a templom, tisztátalan a benne folyó kultusz, mert az ember azzá tette. Senki sem tekint magába, hiszen minden úgy jó, ahogy van. Szükséges a pogányok udvarában berendezett vásártér, mert valahol meg kell venni az áldozati állatot, ki kell váltani a templomban használatos pénzt. Hogy ebből haszna van egyeseknek? Hát aztán. Hogy a betérő pogányok, libertinusok így nem részesednek az istentisztelet áldásaiból, kit érdekel. Úgysem számítanak, mert nem Ábrahám gyermekei. Fő az üzlet. Nem veszik észre, miként válik Isten háza az ügyeskedő kufárok gyülekezőhelyévé. Nem megtérésre jön össze a nép, hanem haszonszerzésre, mert a Teremtővel is meg akarják kötni a maguk üzletét. A szokások, a bevett rituálék már rég kiszorították az Seregek Ura rendelte ékes rendet, a törvény lelke halott. Nincs igazi istentisztelet. Az emberi szívek vakok, a lélek elkényelmesedve alszik, ezért nem érti, mit akar az Ember Fia. A Mester felháborodása jogos. Tettével nem megbotránkozást akar kelteni, hanem ráébreszteni Izráel gyermekeit arra, hogy ideje végre rendet tenni. Ideje hogy helyre álljon a valódi istentisztelet. A virágvasárnap mondandója: Tisztítsd meg magadat, hogy igaz szívvel várhasd Megváltódat. Itt vannak a böjt utolsó napjai. Tested a te templomod, hát vess ki belőle mindent, ami távol tart Uradtól. Zörget, bebocsátást kér, de vajon nálad mit lát? Zűrzavart, sötétséget, mert nem tudjuk mi sem hová tenni a nekünk rendelt ünnepet. Szívünk ellanyhult, és bár vágyunk a megtisztulásra, olyan nehéz feladni jól berögzült szokásainkat. Körül vagyunk véve bálványokkal, mégis sajnálunk akárcsak egytől is megválni. Jézus arra buzdít, ne csupán a lakásban rendezzünk húsvéti nagytakarítást. Vessünk ki magunkból mindent, ami távol tart Őtőle, hogy bevonulhasson a mi lelki templomunkba, mert így lehet egyedül valódi ünnepünk. Másként könnyen úgy járhatunk, mint a zsidók. Vegyük komolyan a böjtöt, hívogassuk Mesterünket: gyere Uram, vonulj be hozzám is! Mutasd meg, miként lehet teljes „istentiszteletem.” 1. vigyél szent hegyedre, 2. vidámíts meg, 3. legyek kedves az Atya előtt. Engedj megtisztulnom, hogy megláthassam igazi valódat. Adj megújulást nekünk, hadd lehessünk új gyülekezet, lelki Izráel. Vezess vissza a krisztusi gyökerekhez, értelmezd át a bennünk élő istentisztelet fogalmát. 1. Mutass rá, miként válhatunk tieiddé. Készülve a mai alkalomra, anyaggyűjtés közben a „Csokoládé” című film jutott az eszembe. Nyilván többen ismeritek ezt a lassan klasszikussá vált alkotást. Egy konzervatív francia faluban csokoládébolt bolt nyílik a böjt kellős közepén, alaposan próbára téve a helybeliek bigott vallásosságát. A tulajdonosnőre többen úgy tekintenek, mint a gonosz szolgálójára, holott az megjelenésével csupán görbe tükröt tart eléjük. Elítélik az üzlet látogatóit, gőgösen megvetik a folyóparton kikötő vándorcigányokat és nem veszik észre, hogy képmutató viselkedésük az, ami bűnösebbé teszi őket mindenki másnál. Tele vannak erkölcstelen gondolatokkal, előítéletekkel, képmutatással, a felmerülő problémákat pedig szépen besöprik a tradíciók leple alá. Lényeg a látszat és a jól bejáratott szokások. A világért sem változtatnának, mert akkor szembe kellene nézni igazi valójukkal. Makacsságuk kis híján tragédiába torkollik, de végül ez rázza fel őket. Felnyílik belső látásuk, és így végül ténylegesen át tudják érezni az ünnep jelentőségét. Lelkük nyitva áll az Úr befogadására. Világossá válik, milyen az igazi istentisztelet középpontban a Megváltóval. Hogy a Teremtő félelmét nem a szokások megtartásának fitogtatása jelenti, miközben szem elől tévesztjük Jézust. A virágvasárnap egyik üzenete: nyisd ki a szíved ajtaját, bocsásd be Őt. Engedd, hadd végezze el tisztító munkáját, mert csak ezen az áron tartozhatsz igazán hozzá. Hagyd még akkor is, ha legtöbbször ez a „takarítás” egyáltalán nem kellemes. Fájdalmakkal jár, mert már úgy hozzánk nőttek bálványaink, hogy az eltávolításuk sebeket okoz. Bizonyára minden itt lévőnek van ilyen dédelgetett kis szobrocskája a bensője legmélyén. Mi kell ahhoz, hogy ténylegesen megváljunk tőle? Kit választunk szívünk szerint: Jézust, vagy inkább megmaradunk a jól megszokottnál? A zsidók az utóbbit választották. Inkább vesszen Dávid Fia, mert nekik úgy jó, ahogy van. Odáig elmegy a dolog, hogy a názáreti járja a településeket, gyógyít, Isten Országáról beszél. Nincs ebben semmi új, ám felforgatni a templomi rendet, gazdasági károkat okozva, hát az már teljesen más. Ők Isten népe így is, úgyis. Inkább a vallási biznisz, mint holmi irgalmasság az elesettek iránt. Ilyen Messiás nem kell. Engem ne vigyen sehová, maradok ott, ahol vagyok, de ha baj van, akkor álljon mellém. Változz meg!- üzeni a bevonuló Jézus - másként nem fogsz meglátni engem. Istentiszteleted hamis lesz, áldozatod nem fogadom el, bármilyen tetszetős. Gyere inkább velem. Nyújtsd a kezed. Befogadlak, 2. megvidámítalak. Szent hegyemen meglátod igazságomat, népemhez fogsz tartozni, bárhonnan jöttél. Szeretnék az életed középpontjában állni, nem pedig a partvonalon. Megtanítalak a valódi istenfélelemre és teljes ünneped lesz. A kérdés: akarod? Mit felelsz rá? A nép döbbenten áll a haragos názáreti Mester előtt, ám vannak, akik nem félnek Tőle. Vakok, sánták mennek oda hozzá. Tisztátalanok, akiknek a rituális törvények szerint semmi keresnivalójuk nem volt a templomban, Jézus mégis rajtuk keresztül mutatja meg, miként lehet helyesen betölteni Isten törvényét. Életet kapnak tőle, áldott gyógyulást. Visszavezeti Ábrahám megtévedt fiait az ősi gyökerekhez. Íme, ez az igazság! - demonstrálják tettei, amitől a vallási vezetők még nagyobb haragra gerjednek. Persze, a szívük mélyén tudják, Jézusnak van igaza, ám ők ezt nem akarják elfogadni. Hiába válik valóra a messiási idők egyik legszentebb váradalma, a papság óvatos egyházpolitikájában nincs helye. Számukra fontosabb együttműködni a hatalommal, mert azzal mindenki jól jár. Jézus túl sokat akar. Túl sokat akar nálam is. Fáradt vagyok, sok a terhem, felüdülés után kiáltok, de nem akarok áldozatot hozni, mert akkor ki kellene lépnem a meg szokott kényelmemből. Addig megyek el a vallásosságban, amíg a komfort zónám megengedi. A virágvasárnap téged megszólító Úr viszont bátorít. kövess engemHagyd el a bálványokat. Engedd, hogy megitassalak az élet vizével. Az én Evangéliumom felüdít, tedd magad szabaddá a befogadására. Imádságom házában sok hely van, neked is jut, csak tudd magadból kivetni mindazt, ami visszahúz . Írd felül magadban az eddig helyesnek tartott istentiszteletedet. Kapaszkodj belém, hogy rávezesselek az igazi Istenfélelemre. Tekints az ártatlan gyermekekre. Válj hozzájuk hasonlóvá, kiálts velük az éretted is Golgotára készülő Mester felé. Köszöntsd a Hozzád odalépő Jézust, 3. meglátod, kedves leszel majd előtte. Ne törődj azzal, mit mond a világ. Mit mondanak napjaink farizeusai, akik ma sem jobbak, mint a jeruzsálemiek. Hallhattuk, milyen fontos számukra Róma véleménye. Jaj, csak a húsvétot ott töltő procurator ne vegyen észre semmit a történtekből. Ne legyünk mások, mint a többiek, ne feszítsük a húrt tovább a megengedettnél. Meghunyászkodunk, nehogy kilógjunk a tömegből. Van egy ismerősöm. Sokszor mosolygunk rajta baráti társaságban, mert mást sem tesz évtizedek óta, mint megpróbál megfelelni másoknak. Amikor kamaszok voltunk, ő volt a legvagányabb, amikor gyerekei születtek, akkor ő volt a mintafeleség és mintaanya, mostanában új szerepet keresett, ő a tökéletesen viselkedő polgár. Hogy milyen az igazi énje, azt csak találgatjuk. Valószínűleg semmilyen. Átlátszó. Belesimul szép csöndben a tömegbe és sajnos ezzel nincs egyedül. Az emberek zöme mindig ilyen volt. Mit is mond Jézus a farizeusoknak, akik megpróbálják hallgatásra bírni azokat, akik „hozsannázva” köszöntik Őt: „…hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” A virágvasárnapi történet folytatásában bizony ők is elcsöndesednek, és a gyerekek veszik át tőlük a szót. Gyerekek, akiket a felnőttek jó esetben sem becsültek többre a szerteszét heverő köveknél. Látszik mekkora a templomban a zűrzavar, hiszen normális esetben az őrség el sem tűrné a lármázásukat. Lenézett senkik, nem jobbak a tisztátalanoknál, mégis megszégyenítik a nagyokat, mert Isten ügye nem szenvedhet csorbát. „Csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat…hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.”- olvashatjuk a 8. zsoltár 4. versében. Valóra válik az Ige, mert ami meg van írva, annak be kell teljesülnie a néppel, vagy nélküle. A virágvasárnap döntésre szólít téged is: Hová akarsz tartozni? Tudd meg, akkor leszel igazán kedves az Úr előtt, ha teljesen felvállalod a Krisztust, és nem csak addig, amíg nem lógsz ki a sorból. Ha így teszel, te is ott állsz majd a szent hegyen felfrissülve, mert a kiáltásod nem marad válasz nélkül. Imád, áldozatod kedves lesz Teremtődnek. Szíved olyan templommá válik, ahol Isten igazi törvénye hirdettetik. Felismered, milyen a valódi istentisztelet, és gyermeki hittel borulsz a  Megváltó lábai elé. Ünneped megszentelt lesz, őszintén tudod majd kiáltani: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Így legyen, ámen

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz

Ahhoz, hogy ezen a honlapon kell engedélyezze a JavaScript használatát