Igehírdetés - Farkasréti Református Gyülekezet Honlapja

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Sorsformáló esemény 2018.05.07.

Kedves testvéreim!

Lekció: Máté 28; 16-20.

Textus: Máté 28; 18-20.

         Azt gondolom, nyugodtan elmondhatjuk, hogy életünk következmények sorozata. Minden történést megelőz valami. Nincs ez másként felolvasott, sőt a keresztelési liturgiában egyszer már elhangzott textusunkban sem. A feltámadott Úr nem távozik azonnal el a földről, hanem parancsba adja a tanítványoknak, hogy találkozzanak Galileában. Azon a helyen, ahol messiási munkássága elkezdődött. Egy hegyen jelenik meg nekik, és bár leborulnak előtte, némelyek közülük mégis tele vannak kételyekkel. Van rá okuk. Egyrészt nehéz elvonatkoztatni a racionális emberi gondolkodástól, másrészt úgy érzik, a lezajlott eseménysorozat nem más, mint ellentétek halmaza. Annak idején hallgattak a názáreti Mester hívására, elhitték, Ő Isten Fia, a Világ Megváltója. A vele való találkozás mindent megváltoztatott. Tanúi voltak csodáinak, nagyhatású beszédeinek, aztán jött a csalódás. Az a Jézus, aki képes volt visszahozni a holtakat, hagyta magát keresztre feszíttetni és megaláztatni. Akkor úgy vélték, immáron mindennek vége. Lezárult életüknek egy szakasza, ám pár nap múltán azzal kell szembesülniük, hogy megint csak nem úgy van, amint gondolják. Eleget tesznek hát a jézusi rendelésnek, de össze vannak zavarodva, ezért kételkednek. Teljesen logikus következmény, mondhatnánk, végül is a történtek alaposan próbára tették minden addigi meggyőződésüket. Mi sem lennénk különbek a helyükben, valljuk be. Az ember gondolkodásmódja bizonyos dolgokban nem változik, legfeljebb az idő halad el a fejünk felett. A bibliai híradásai sokak számára mesévé szelídültek. Jézus misztériumjátékok szereplője lett, mennybemeneteléről meg éppenséggel megfeledkeztünk. Had emlékeztesselek rá most titeket testvérek. Amilyen elhanyagolhatónak tűnik ez a nap a sátoros ünnepek közé ékelődve, olyan jelentős: a távozó Ember Fia itt adja tanítványainak a misszió és a keresztelés parancsát. Sorsformáló esemény, mely meghatározza Krisztus követőinek a sorsát. Annak ellenére, hogy a tanítványok körében nincs még minden tisztázva. Sokak küzdenek a saját hitetlenségükkel, ám egy valamit tudnak: amikor Jézus szól hozzájuk, oda kell Reá figyelni. Nem csalódnak. A Mesterrel való találkozás örökre átformálja az életüket. Eltűnnek a kérdőjelek, a folytatás immár világosan ott áll előttük. Az út nem titok többé, csak követniük kell a jelzőtáblákat. A Mester földi küldetése véget ér, de nem hagyja magára Övéit egyetlen percre sem. Küldetést kapnak: 1. Bízz Bennem, 2. Indulj, 3. Teljesítsd a kitűzött feladatot. Ne kételkedj, mert az Atya tervének végbe kell mennie. Részed lehet benne egy feltétellel: add át magadat Neki. Teljesedjen ki a hited, hagyd el a gyermekes dolgokat. Urunk mennybemenetele napjának üzenete, mely hozzánk is szól ma, a következő tehát: Nem hagylak benneteket árván, veletek leszek minden napon. Nem azért hívtalak el titeket sem, hogy egyedül maradjatok, hanem mert tervem van az életetekkel. Mindenkiével külön-külön, akik eljöttetek hallgatni az én Evangéliumomat. Amint a múltban, úgy a mai korban is. Lásd a tanítványokat, akik végül megerősödve távoztak a hegyről. Világossággal a szívükben mentek vissza Jeruzsálembe, hogy várjanak a megígért vigasztalóra, Isten Lelkére. A budapesti helyzet, ha jobban megfigyeljük, nagyon hasonló az egykori Galileához. Az ottani zsidók pogányok közé ékelődve élték napjaikat. Jézusnak sok csodája kötődik ehhez a területhez, nagy volt a testi-lelki szükség. Nézzünk szét fővárosunkban: itt sem különb az élet. Az emberek nagy része gyökértelenül tengeti a napjait egyetlen nagy mókuskerékbe zárva. Azt hiszik, szabadok, de nagyobb a megkötözöttség, mint bárhol másutt. Mi magunk pedig, akik templomba járó, imádkozó hívőnek valljuk magunkat, ugyanúgy tele vagyunk tanácstalansággal, mint egykor a tanítványok. Nem mindig tudunk odafigyelni Urunkra úgy, ahogy kellene, ezért nem látjuk át tetteit az életünkben. Nyissuk hát most ki a szívünket testvérek és halljuk meg a távozó Jézus szavait: 1. Próbálj meg bízni Bennem. Nekem adott az Atya minden hatalmat, tekints hát Rám. Szűnjenek meg a kétségeid, mert egyébként nem leszel képes eleget tenni mindannak, amiért elhívtalak. Ne légy lelki rövidlátó. Ragadd meg a kezemet és válj határozottá. Segítek neked, jobbommal támogatlak. Ha hallgatsz a szavamra, az utad egyenes lesz. Ugyanakkor Urunk azt is tudja, hogy minden hívő ember esetében talán ezt a lépést a legnehezebb megtenni. Nehéz legyűrni önnön kételyeinket, sok küzdelem vár a hívőre még aztán is, mikor már döntött Krisztus mellett. Mindig bőven akad tanulnivaló. Amikor diákként a rendszerváltás után idejöttem, nagy divatja volt az evangelizációknak. A gyülekezetek vagy külföldről hívtak meg egy-egy neves igehirdetőt, vagy a fővárosból. Ezek az alkalmak általában egy hétig tartottak és többnyire tódultak rá az emberek. A szívek nyitottak voltak, mindenki vágyott a lelki felüdülésre. Mi, teológusok szintén lelkes hallgatói voltunk ezeknek a rendezvényeknek. Láttunk, mint telnek meg a templomok, de hogy az evangelizátorok távoztával mi történt, arra már csak néhányan voltak kíváncsiak. Olyanok voltak ezek a prédikátorok, mint a magvetők. Szórták az Ige magvait, teljesítették a Jézusi parancsot, félig. A munka zöme ugyanis mindig a vendéglátó lelkipásztorra maradt. Neki kellett a megtérőkkel foglalkozni. Amíg az evangelizációs hét látványosan zajlott addig a folytatás már kevésbé, mert a lelkesedés hamar elmúlt. Akik ott maradtak, azokat kézen kellett fogni és vezetni addig, amíg meg nem erősödött a hitük. Talán ez volt a legnehezebb része a dolognak, mert folyamatosan Krisztusba kell kapaszkodni, ha meg akarunk maradni Őbenne. Nem elég az első fellobbanás, az időnkénti követés. Kitartónak kell maradni. A hívő útja ugyanis mindig tele van kísértésekkel. Kisebbek, nagyobbak, melyek sokat tudnak rombolni. Elég egy ügyetlenül elejtett megjegyzés, mely tűszúrásként hat, vagy elég felületesen szemlélni a valóságot és már meg is inogtunk. Lásd a tanítványokat. Három évig voltak együtt a Mesterrel. Átélték a feltámadás csodáját, ám ennek ellenére, amint hallhattuk, egyesek kételkedtek. Fogyatékos hitük volt. Valljuk meg testvérek, sok esetben nekünk is az van. Vegyük tudomásul, a krisztuskövetés életre szóló program. Ha elköteleztük magunkat mellette, akkor tartsunk ki az elhatározásunkban, mert csak úgy fogjuk tudni teljesíteni Urunk elvárásait. A nagy missziós parancsot, melyben mindenkinek feladata van a legkisebbtől a legnagyobbakig. Az iskolában látom néha, amikor a gyerekek hozzák hittanra a barátaikat. Először csak érdeklődnek, majd beiratkoznak, végül némelyek eljönnek egy-egy istentiszteletre. Pedig ezek a kicsik nem képzett misszionáriusok. Eszükbe sem jut, ugyan, hogy azok lennének. A hitük az, ami tettekre sarkallja őket. Az a feltétlen odaszánás, melyre Jézus itt, most tanítani akar valamennyiünket. Biztató hangja állandóan hangzik: ne torpanj meg az első lépés után! Veled leszek életed minden napján, mert segíteni szeretnélek. Vesd le a kételyeidet, és 2. Indulj el azon az ösvényen, melyre állítottalak! Hosszú, nehéz út, telve buktatókkal, de nem vagyunk egyedül. Mindig megkapjuk majd a nehézségek elhordozásához szükséges erőt. Pár mondattal feljebb beszéltem arról, milyen sokan tértek meg az említett evangelizációs alkalmakon. Zömükkel a legelejéről kellett elkezdeni a felnőtt hitoktatást, mégis buzgóbban gyakorolták a hitet, mint a régi, megfáradt gyülekezeti tagok. Az ilyen emberek jelenléte ezért mindig frissítően hat a közösségekben. Sokszor elcsüggednek a legjobbak is, de, Jézus mindig küld erősítést. Újra, meg újra felhívja magára a figyelmet és Reá tekintve mindig el fogunk tudni lendülni a holtpontról, hogy tovább menjünk, teljesítve az Ő missziós parancsát. Amint Pál biztatja Isten népét a második korinthusi levélben: „Áldott az Isten…, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat…” Ne torpanjunk hát meg, hanem inkább segítsük egymást. Erősítsen minket az a tudat, hogy folyamatos szolgálatunk teszi Izráel Messiását a népek Megváltójává. Az egyetemes papság lényege, hogy Isten üdvterve álalunk megy végbe, ha hallgatunk a szavára. A golgotai áldozat magvetése gyümölcstermővé válhat életünk során, amennyiben krisztuskövetők leszünk. Tanítványnak vallod magadat? Akkor menj és láttasd meg Jézust a körülötted lévőkkel. A missziói szózatot teljesítve gyűjts lelkeket. Valaha, egyszer nyilván te is meghallottad a hívó szót. Azért jöttél ide, mert találkoztál Mestereddel, aki követésre szólított fel. Menj hát most, és tedd ugyanezt másokkal az Ő nevében. Tapasztalni fogod, miként hoznak majd termést a múló napok, akárcsak az aratásra beérett kalászok. Ha a Jézussal való találkozás nyomot hagy a szívedben, akkor annak a következménye, hogy láncszemmé válsz majd. Tagja leszel a tanítványok népes táborának, akiknek a munkája nyomán nemzedékről nemzedékre azóta is növekszik Isten Országa. Nem könnyű a feladat, de a jézusi ígéret, „ímé, én tiveletek vagyok” vigasztalásul fog szolgálni a későbbi nehéz napokon. A kérdés, hol tartunk most. Átadtad már magadat, vagy még tele vagy kérdésekkel? Jézus döntésre hív, válaszd Őt. Borulj le előtte 3. Engedelmeskedj szavának. Hirdesd az Igét, vesd a magot alkalmas és alkalmatlan időben. Bízd magad Reá, köteleződj el ügyének, merj teljes szívvel közösséget vállalni vele. Péter annak idején egy szavára otthagyta a halakkal teli hálót, boldogan indult, hogy emberek halászaivá válhasson. Fontosabb volt számára a megtalált Messiás, mint a jól menő vállalkozás. Pál oda ment, ahová Krisztus küldte. Nem a földi dicsőség volt lényeges a számára. Jó példa még azonban testvérek Jakab Miklós lelkipásztor élete, aki a vak- és siketnéma misszió vezetője volt egyházunkban. Tehetséges pályakezdőként nyitva állt előtte a lelkészi karrier bármilyen formája, ám ő mégis fogyatékkal élők közötti pásztorációt vállalta fel. Egy olyan ügy mellett kötelezte el magát, mely egyik rendszerben sem tartozott a kiemelkedő szolgálatok közé. Tanítványokká tette és megkeresztelte azokat, akiket leírt a társadalom, hogy aztán kis nyugdíjasként, nyomorogva kellejen meghalnia. Mégsem bánta meg soha a választását. Bízott, ment és teljesítette Jézus parancsát. Tudta, vele van az, akinek az Atya minden hatalmat a kezébe adott. Négy nap múlva lesz testvérek áldozócsütörtök, Urunk Mennybe menetelének napja. Megváltónk lelkiekben minket is elvisz Galileába. Ott lehetünk a hegyen a tanítványok között. Szívleljük meg a távozó, ám a Lélek által mégis velünk maradó Mester szavait. Legyünk ügyének képviselői a hétköznapokban. Kételyek nélkül vállaljuk Evangéliuma hirdetését a körülöttünk lévők hívogatását. Tegyük ezt tettekkel, szavakkal, mint igaz tanítványok, meg nem hátrálva a kísértések előtt. Legyünk átadott szívű hívek környezetünkben, hogy mindenki lássa, ámen.

--- --- --- 

 

Mennyegzői ruha 2018.04.30.

Kedves testvéreim!

Lekció: Mt 22; 1-14.

Textus: Mt 22; 11-14.

         Falun nőttem fel. Jól emlékszem, hogy egy-egy lakodalom milyen nagy esemény volt. Hetekig készültünk rá. Ajándékot vettünk, édesanyám elment segíteni, kiöltözött mindenki. Félreértés ne essék, nem a rongyrázás volt a cél, hanem hogy megadjuk a tiszteletet az ifjú párnak és családjának. Azt a méltóságot, mely megilleti az emberi élet nagy eseményeit. Nem történt ez másként a Jézus korabeli időkben sem. A menyegző nemcsak a család, hanem egy egész közösség ügye volt. A meghívást, amint az a példázatban is elhangzik, először általánosságban közölték, majd aztán jelölték meg a hivatalos időpontot. A király szolgákat küld el azokhoz, akiknek meg kell jelenniük, hogy az egybekelés illendő keretek között menjen végbe. A hétköznapi életben az ilyen meghívásokat általában elfogadták, mi több megtisztelőnek tartották, a felolvasott igeszakaszban azonban nem ez történik. A vendégek visszautasítóak. nem is egyszer. Mi több, annyira semmi beveszik az uralkodót, hogy bántalmazzák a szolgáit. A király végül megharagszik. Megbünteti az elbizakodott alattvalókat és a palotát úton-útfélen összeszedett népséggel tölti meg. Jókkal és gonoszokkal egyaránt. A legtöbben közülük átérzik az alkalom jelentőségét, igyekeznek méltóképpen megjelenni rajta, kivéve egy vendéget. Ő mintha nem törődne az illemmel. Arra sem veszi a fáradtságot, hogy a hétköznap viselt, bepiszkolódott ruháját legalább tisztára cserélje. Magatartása sértő a házigazdával szemben, aki jogosan lesz dühös, hiszen nem tisztelik a saját otthonában. Mit tesz hát? Kidobatja. Kellemetlen jelenet. Mi több félelmetes. Nincs rosszabb átélni egy olyan valakinek a haragját, aki felettünk áll. Ha személy szerint nem minket érint a dolog, akkor sem jó jelen lenni. Az Úr körül állók is érzik, hogy a Mester az elmondott tanításban valami nagyon súlyos dologra akar utalni. A gonosz szőlőmunkások példázatának alapján sejtik, miről van ismét szó. Sőt, másodjára talán még jobban látszik a lényeg: Isten nem tűri tovább választottai engedetlenségét. Közeleg a prófétagyilkos nép büntetése, a fejsze a fák gyökerére vettetett. Nincs tovább. Itt az utolsó perc a döntésre. Vége a kint is, bent is állapotnak. Isten üdvterve halad a maga útján, aki pedig elutasítja, az csak magát okolhatja a későbbiekben. Hihetetlen a Mennyei Atya türelme testvérek. Kiválasztotta övéit, elhívta, nemzetté kovácsolta őket, mégis mi a köszönet? Visszautasítás. Utolsó lehetőségként megjelenik az Emberfia, de a lelkek süketek, és vakok maradnak. Gőgös magabiztosságukban inkább a próféták sorsára juttatják Őt, mert képtelenek távlatokban gondolkodni. A perceknek élnek. Most jó, ahogy van, nem kell felzavarni az állóvizet. Ezután az Atyán a sor: azt teszi, amit egyszer már meg akart tenni még a kezdet kezdetén, amikor a nép egy arany bikaszobor előtt hajbókolt. Másoknak adja a fiúvá válás lehetőségét. Kivágja a törzsből az őshonos ágakat, majd újakat olt be, méghozzá bennünket. Jól gondoljuk meg tehát Jézus szavainak a mélységét. A példázat két évezrede hangzott el, jelentése máig ható. Hangzik az Úr hívása, türelme végtelen, ugyanakkor Jézus óvja Övéit: ne bízd el magad. Ha meghallod szavát, ne légy elutasító. Öltsd fel menyegzői köntösödet és tegyél eleget a hívásnak. Ragadd meg életed nagy lehetőségeként 1. Isten megszólítását, 2. kegyelmét, 3. szeretetét.  1.Ne tettesd magad süketnek. Ne keress kibúvót, amikor lehajlik hozzád. Az Ige figyelmeztet: gondold át a helyzetedet. Tekints magadba. Ki lennél az Emberfia nélkül. Ki lennél Krisztusod nélkül? Jusson eszedbe, eredetileg nem mi voltunk a kiválasztottak. Ne kövesd a lázadó zsidóság útját, akik azt gondolták, hogy felcserélődhetnek a szerepek. Ők mondhatják meg a Teremtőnek mit, miként tegyen. Belezárták a tóra holt betűibe és képmutatóan a nevében követtek el minden egyes törvényszegést. Hirdették magukról, hogy Isten népe, de lélekben már rég nem tartoztak Hozzá. Végül kimaradtak üdvtervéből és az nélkülük ment végbe. Miért? Mert saját ügyeik fontosabbak voltak. Ott áll mellettük Jézus. Ott van személyében a nagy lehetőség, de inkább kivetik maguk közül. Olyanok, mint a menyegzőre hívott vendégek. Hallatszik az invitálás, nem is egyszer, de nem akarnak engedelmeskedni. Jókai Mór, neves írónk ír le egy idevágó kis történetet „Névtelen vár” című regényében. Két férfi egy kislányt talál az utcán, akit anyja bevont hírszerzői munkájába. Amikor vendéglátói szálást adnak neki és megkérik, mondják el együtt az esti imát, a gyermek visszautasítja, mondván: anya szerint, ráérünk öregkorunkban vallásosnak lenni. Addig még élni kell egy kicsit. A modern ember tipikus vélekedése. A keresztyénség úgyis csak gúzsba köt. Akadályoz a szabadságomban. Lesz elég idő még odafigyelni a Szentírás üzenetére. Annyi minden van, amit ki kell még próbálni. Lukács, aki szintén feldolgozta ezt a jézusi történetet, így ír a visszautasításról:”…szántóföldet vettem….öt iga ökröt vettem…feleséget vettem…” mindenkinek megvan a saját maga kifogása. Minden lényegesebb Isten ügyénél. Úgyis megvár. Honnan tudom? Ismerem talán Isten terveit? A zsidóság azt hitte. Mi lett a vége? Kimaradtak az Úr nagyszerű tetteiből, Ők pedig a mai napig várják a Messiást. Jézus most kér bennünket testvérek. Zörget, ott szeretne állni életünk középpontjában. Nem azért, mert előtérbe akarja tolni magát, hanem mert nekünk van rá szükségünk. Talán most jól elvagyunk nélküle, de ki tudja, mi lesz holnap. Ami ma biztos, a következő pillanatban úgy omolhat össze, mint a kártyavár. Vélt kapaszkodóink pillanatokon belül semmivé válhatnak, mi pedig nem biztos, hogy egyedül meg tudunk birkózni a felmerülő problémákkal. A zsidóság sem tudott. Hiába volt a Messiás óvó szava, nem hallgattak Rá. Pár évtized multán véres háború tört ki Júdeában. Az embereknek végig kellett nézniük, miként pusztítanak el mindent a mesterségesen felszított indulatok. Kiengedték a szellemet a palackból, de kezelni már nem tudták. Egy egész nemzet pusztult el, mert engedetlenek voltak. Rosszul választottak, mert elfelejtették megkérdezni Teremtőjüket. Nem kértek tőle tanácsot alázatosan, imádságban, hogy mutatná meg a következő lépést. Segítő kezét elutasították, balgatagon nemet intettek hívására. Elvakultságuk eredményeképp porrá, hamuvá vált minden, amit időtállónak tartottak. A templom, Jeruzsálem, egy egész nemzet. A túlélő forradalmárok végül Maszada erődjében követtek el tömeges öngyilkosságot. Ha hallgatnak Jézus szavaira ez nem történt volna meg. Te ne tegyél így! Szeresd annyira saját énedet, hozzátartozóidat, hogy Jézusra hallgatsz. Ragadd meg feléd nyújtott kezét, ne halogasd tovább az engedelmességet. Ne kelljen utólag szemrehányást tenni magadnak. 2. Élj a felkínált kegyelemmel. Ölts ünnepi ruhát, és siess a menyegzői házba. Tégy eleget a hívásnak, csatlakozz Isten választottaihoz már ma, ha eddig még nem tetted meg. Vesd le közönyödet. Lásd meg, Isten Krisztus által mindent elvégzett a mi üdvösségünkért. Nem érdekli ki vagy, honnan jöttél. A lényeg, hogy el gyere. Isten háza nyitva. Harangok, magas tornyok hirdetik az elkészített lakomát. Kinek-kinek az ízlése és kegyességi irányzata szerint. A gyerekek gyakran megkérdezik tőlem, miért van annyi féle gyülekezet. Miért van egyik helyen mise, a másikon úrvacsora. Az egyik templom falai hófehérek, máshol tarka, szemet gyönyörködtető minden. A válasz, mert Isten annyira szeret minket, hogy még ezt is megengedi. Nem a külsőség a fontos, hanem az, ami benned lakozik. Ott van Krisztus már a szívedben? Ha igen, akkor nem számít, ki vagy, honnan jöttél, csak légy velünk. Urunk nem személye válogató. Összegyűjti gyermekeit különbség nélkül. Mindegy, ki gazdag, ki szegény, csak beteljesedjen az Ő nagyszerű munkája. Sohasem felejtem el megboldogult újszövetséges professzorunkat, aki sokat beszélt nekünk arról, milyen lelkesen kezdte hirdetni Európában Pál apostol az Evangéliumot. Nagyszerű szónok volt Lélekkel eltelve, azonban kiket nyert meg először? Ha jobban megnézzük, egy üzletasszonyt, egy idegbeteg kislányt és egy börtönőrt. Nem épp a társadalom krémjét. Ám volt valami, ami mégis a többiek felé emelte őket. Az a hit, amivel magukra öltötték a kegyelem ruháját. Elfogadták az egyszülött Fiút, mi több, meglátták benne a megoldást életük minden nagy kérdésére. Napjaink Budapestje sem más testvérek, mint filippi főtere. Itt is hallatszik a hívogatás Isten embereinek a részéről nap, mint nap. Szórják az Ige magvait és mindenhová jut belőle. A kérdés, miként fogadjuk. Itt van példaként, mást ne mondjak, a kerítésre kitett molinó. Annak idején sajnos anyagi okok miatt nem kerülhetett torony az imaházunkra. Valamiképpen azonban mégis jelezni akartuk, hogy ez itt Isten hajléka. Olyan hely, ahová szeretettel várunk mindenkit. Az emberek azóta különböző képen ugyan, de folyamatosan reagálnak rá. Van, aki egyszer jön el, van, aki itt marad. Voltak olyanok, akik késsel összevagdalták, de olyanok is, akik a politikai meggyőződésüket írták rá. A modern ember válasza Isten kegyelmére. Egyesek megértik a hívást, mások nem veszik figyelembe. Sokan megnézik, elolvassák, mi áll rajta, de van, aki rutinos közönnyel inkább észre sem veszi. Elutasítja a felkínált kegyelmet, mert nyűgnek érzi a 3. lehajló szeretetet. Te ne tegyél így testvérem, hanem inkább fogadd el. Értsd meg a krisztusi üzenetet, amivel fel akarja hívni a figyelmedet, hogy csak akkor válsz igazán Őhozzá tartozóvá, ha ez az életeden is meglátszik. Nagyon sokszor hallottam már, amikor emberek fitogtatták a hovatartozásukat: zsidó vagyok, katolikus vagyok, makacs protestáns, de a vallásukból sokan csak annyit vállaltak fel, ami nem sértette vélt szabadságjogaikat. Ha a menyegzői köntös allegóriájából indulok ki, akkor azt kell mondjam, elmentek ugyan a lakomára, de nem váltottak előtte tiszta ruhát. Várták Isten kegyelmét, de nem tisztultak meg. Nem vették komolyan sem az Atya ügyét, sem az általa elkészített alkalmat. Nem törődtek szeretetével, ami pedig kötelez. Kötelez arra, hogyha Ő mellette döntöttünk, akkor azt teljes szívvel vegyük komolyan. Kötelez arra, hogy életünkön ez meg is látszódjon, végül pedig engedelmességet kíván. Ne keressünk kifogásokat, ha áldozatot kell érte vállalni. Tekintsünk hát magunkba egy percre. Rajtunk vajon mi látszik? Tényleg fiak vagyunk e, vagy csak afféle alkalmi vendégek. Krisztus nagydolgot cselekedett érettünk. Váltsághalála által meghívást nyertünk Isten lakomájára. Uralma elkezdődött, és mi választhatunk, mit szeretnénk? Amennyiben „igen” a válaszunk, akkor egész életünket tegyük fel az ügyére. A jézusi vendégség ugyanis feladatokkal jár. Elsősorban tovább adni a velünk közölt szeretetet. A keresztyénség soha nem magánügy. Ha valaki azzal áltatja magát, hogy tud ő egyedül otthon imádkozni, és számítógépről hallgatni az Igét, akkor tévúton jár. A krisztuskövetés bizony csapatmunka. Segíteni egymást, imádkozni a másikért, felemelni a gyengébbet, bevonni másokat a gyülekezet közösségébe. A templom nem elit klub. Emlékszem, milyen nagy felháborodást keltett egyszer az a kárpátaljai kolléga, aki karácsonykor kihirdette a gyülekezetben, hogy aki megtért az mehet úrvacsorát venni, de a többiek maradjanak otthon. Nem mi döntünk. A mi dolgunk Isten befogadó kegyelmének a továbbadása. Krisztus jó hírének hirdetése mindenkinek, akihez eljutunk. A továbbiakat Urunk dönti el. Éljünk úgy szüntelenül fohászkodva, hogy reménységünk legyen választotti mivoltunkban. Öltsük fel a hit tiszta ruháját, kövessük Megváltónkat rendületlenül. Látszódjék meg hova tartozásunk életünknek minden napján, szavainkban és cselekedeteinkben. Ámen

--- --- --- 

Rendelt idő 2018.04.09.

Kedves testvéreim!

Lekció: Mt 21; 18-22.

Textus: Prédikátorok 3;1.

         Húsvét hétfőjén Pál apostolt idéztem előttetek, aki a pogányok véleményét az Evangélium tanításáról így summázta: „ A keresztről való bolondság.” A krisztuskövetők sem különbek Mesterüknél, mondogatták akkoriban a kívülállók a születendő keresztyénségről, mert képtelenek voltak elhelyezni azt vallások sorában. Nem hasonlított ugyanis egyik általuk ismert kultuszhoz sem. Tudjuk azt is, hogy, mind a zsidók, mind a rómaiak szemében Megváltónk tettei formabontóak voltak, mi több, Őt magát sem nagyon tudták hová tenni. A zsidó vezetők veszedelmes felforgatót láttak benne, Pilátus fantasztát. Imént hallott történetünk, mely folytatása a virágvasárnapnak, ugyanakkor túlmutat a húsvéton, látszólag szintén ráerősíthet ezekre a vélekedésekre. Ráadásul azon a reggelen még maguk a tanítványok sem képesek az Úr viselkedését megmagyarázni. Márk evangélista, aki ugyancsak megemlíti ezt a történetet, hozzáteszi, nem is volt még ott a fügeérés ideje. Emberi logikával nézve Jézus haragja tehát indokolatlan. A természet erőinek nem lehet parancsolni. Ahogy a textusban hallhattuk, mindennek rendelt ideje van. Igen ám de, és itt álljunk meg egy pillanatra, ki is rendeli el az időt? Vagy másként: ki az évszakok Ura? A válasz: Isten. A Mennyei Atya, aki létrehozta ezt a világot, és meghatározott benne minden földi alkalmat. Ez az a keret, amelybe belehelyezte teremtményeit. Növényt, állatot, majd végül magát az embert. Életre hívott egy csodálatos rendet, ám Ő maga független tőle, mi pedig általában ott követjük el a hibát, hogy ezt figyelmen kívül hagyjuk. Magát a Teremtőt sem tudjuk másként elképzelni, csak idősíkba szorítva. Erős hit szükséges ahhoz, hogy felülemelkedjünk a földi realitáson és minden a helyére kerüljön. Felolvasott igeszakaszunk is csak így érthető meg, máskülönben soha nem fogjuk megtudni, mire akart Jézus utalni tettével, amikor elpusztította a fügefát, majd a körülötte lévőket állandó imádkozásra szólította fel. Képzeljük magunkat oda egy pillanatra, hiszen nyilván ugyanúgy tele vagyunk kérdésekkel, mint a tanítványok. Döbbenten kérdezgetjük, miért haragszik Jézus, miért oktatja ki őket, egyáltalán mit akar jelenteni az egész. Első hallásra ugyanis nem sok értelme van a történetnek. Nem is tudjuk felfogni, csak ha jobban megvizsgáljuk. Igénk bevezetője egy tanítássorozatnak, ami a Mester elfogatását előzi meg. Egyrészt prófétikus tartalma van, másrészt növelni szeretné övéi hitét. Rámutat, Isten Fia csakúgy, mint az Atya felette áll minden természeti törvénynek. Akarata felülírja a jól megszokott földi életritmust. Isten üdvtervének meg kell valósulnia és csak azok részesedhetnek benne, akik ezt kételkedés nélkül elfogadják. Még akkor is, ha bolondságnak tűnik. Amennyiben tehát Jézus mellett döntöttél, ne kérdőjelezd meg tetteit. Rendeld hittel magadat alá az Úr teremtette alkalmaknak, könyörögj azért, hogy megérthesd akaratát. Szüntelenül figyelj Reá oda, mert másként könnyen úgy járhatsz, mint a fügefa. Gyümölcstelen marad az életed. Ha viszont nem kételkedsz, akkor Isten meg fogja neked mutatni, mikor, mit tegyél: 1. hogyan kapcsolódj be az Ő nagyszerű tervébe, 2. hogyan lehetsz engedelmes gyermeke, 3. hogyan teljesítheted akaratát. Amennyiben odaszánod ügyének egész életedet, hittel elkérve az alkalmakat, meglátod majd, mikor mi a következő lépés. Akkor és csakis akkor fogsz tudni növekedni, hogy megteremhesd a kegyelem gyümölcseit. Mindennek eljön az ideje, de jegyezd meg, Úr nem siet, bármennyire szeretnéd sürgetni. Az Ige inkább a várakozó könyörgésre szólít fel. Higgy abban, hogy ha Ő valamit eltervezett, akkor megteszi előbb, vagy utóbb, mert ügye nem szenvedhet csorbát. Azt is megadja, 1. Te miként kapcsolódhatsz be terveibe. Fohászkodj szüntelenül és meg fogod látni, mikor jön el a cselekvés perce. Egy valamivel kell tisztában lenned, nem te határozol. Évekkel ezelőtt ismertem valakit. Hívő, átadott életű keresztyén volt, ám ha elfelejtett Krisztusra tekinteni, akkor bizony felülkerekedett benne régi énje. Ehhez hozzá kell tennem, hogy rendkívül erős akaratú emberként nem nagyon tűrte, hogy ne az ő elképzelései valósuljanak meg. Rendszeresen olvasta a Szentírást, de annak üzenetét állandóan a saját szája íze szerint magyarázta. Mindenki mást türelemre intett, de ő maga sohasem tudott várni. Eléje ment a tervezett dolgoknak, és gyakran megpróbálta azokat egymaga megvalósítani. Képtelen volt elfogadni, hogy a növekedést nem mi adjuk, és hogy mi csak eszközök lehetünk Isten kezében. Csalódva, megkeseredetten halt meg, mert abból, amit eltervezett alig valósult meg valami. Emlékszem a zavarodottságára, saját megkérdőjelezett hitére, mely a betegségbe kergette. Talán maga előtt sem merte bevallani az elkövetett hibákat. Ha rá gondolok, mindig az jut az eszembe, amire mai Igénk üzenete biztat: hagyd az Úrra minden dolgodat, ne a saját erődben bízz! A hívő élet talán legnagyobb kísértése, amikor még Istennek is meg akarjuk mutatni, mire vagyunk képesek. Figyeljünk inkább oda Őrá. Vessük el régi énünket, tegyünk le mindent a Mester kezébe. Legyen bennünk alázat az öntörvényűség helyett. Tovább elemezve a fügefa esetét, bátran odajuthatunk, hogy az nem más, mint Izráel népe. A keresztfára készülő Jézus még egyszer, utoljára számon kéri Ábrahám gyermekeitől, hogy miért gyümölcstelen az életük. Miért merevedtek bele a tradíciókba a tettek helyett. A válasz pedig egyszerű: a makacs nép azt hiszi, önmaga határozhatja meg, mikor alkalmas az idő a gyümölcstermésre. Elrugaszkodva a Teremtő adta alkalmaktól inkább a saját útjukat követték. A józan realitás mutatta elképzelések kézzelfoghatóbbak voltak. Istent kihagyták a terveikből, és a tervek megvalósításából. Jézus tettével arra próbál bennünket ráeszméltetni, hogy mi ne így gondolkozzunk. Nekünk akkor jön el az időnk, amikor a Mennyei Atya úgy kívánja. Figyeljünk Reá, kérjünk útmutatást könyörgéseinkben, máskülönben nemcsak a gyümölcstermés lehetőségét veszítjük el, de az életünket is. Lásd a választott népet, vagy az általam említett példát. Isten Ura az időnek, Ő mondja meg, mikor, mit érdemes tenni. 2. Légy engedelmes, és ne a külső körülményekhez igazodj, hanem egyedül Atyánk akaratához. Fogadd el, amit nyújt feléd, bízva abban, hogy minden úgy lesz jó, ahogy azt eltervezte. Csendesedj el magadban, vizsgáld meg, mennyire vagy alázatos. Hangoztatod-e csupán a megtérésedet, vagy készen állsz fejet hajtva munkálkodni az Úr ügyében. A prédikációt írva Balassi Bálint jutott az eszembe. Gyakran hallgatom megzenésített verseit, melyekből kicsendül hite, szeretete Istene iránt. A gond csak az, hogy az élete már korántsem volt olyan átadott. Mindig akkor tért vissza az Úrhoz, ha elkövetett valami hibát. Sohasem a tett előtt imádkozott, hanem utána, amikor nem sikerült az, amit eltervezett. Amikor csalódás érte, amikor Isten nélkül akart eredményt elérni. Egész pályafutása ebben telt. Vissza kívánta kapni apja birtokait, karriert szeretett volna csinálni, családot alapítani. Egyik sem sikerült. Kapkodott, csapongott, végül mindent elveszített. Halála inkább volt öngyilkosság egy elkeseredett élet után, mintsem dicsőséges harci tett. Jézus arra biztat, tanulj alázatot. Végy példát Őróla, Magáról. Nem volt könnyű a földön eltöltött élete. Munkássága három éve alatt rengeteg megpróbáltatás érte. Nem fogadták be, nem volt otthona. Sokszor a fejét sem tudta hol lehajtani. Messiásként meg kellett érnie, hogy felforgatónak bélyegezték. A legtöbben elvárták jótéteményeit, de meg sem köszönték. Nem értette meg a családja, sem pedig a tanítványai. Személyében Isten Országa jött el világunkba, mégis Istenkáromlással, törvényszegéssel vádolták. Vért izzadva térdelt le Atyja előtt nagycsütörtök éjszakáján, rettegett a haláltól, mint bárki más, de akkor is elfogadta azt a sorsot és időt, amit az Úr kijelölt számára az üdvtörténetben. Nem vitatkozott, ki tudta mondani: „Úgy legyen, ahogyan te akarod és ne úgy, ahogy én.” Veled szintén terve van testvérem. Arra kér téged itt és most, figyelj oda Reá. Fogadd el a hit ajándékát, Benne bízva könyörögj a neked rendelt alkalomért. 3. Hajtsd meg a fejedet, ismerd el fölötted állónak, mert egyedül így válhatsz igazi hívővé. Mindennek rendelt ideje van, a tanítványságnak is. Kérd el, ragadd meg, élj vele. Ne kétségeskedj tovább. Ne az emberekre hallgass, hanem egyedül a Seregek Urára. Meglátod, elegendő hitet kapsz ahhoz, hogy léted megteremje a kegyelem gyümölcseit. A tanítványok minden hibájuk ellenére elfogadták Jézust, de igazán csak akkor váltak apostolokká, amikor az Úr úgy vélte, elérkezett az ideje. Sem hamarabb, sem később. Mint ahogyan egy gyermek fejlődésének megvannak a maga szakaszai. Van koraérett gyerek és van olyan, aki később váltja csak be a hozzá fűzött reményeket. Nem lehet sürgetni. Ha megtesszük, elrontunk mindent. Sebet okozunk, sőt, talán a lelki egészsége sem fog helyre állni soha. Mit tehet hát az ember? Mesterünk erre is megadja a választ: Könyörögj, és ha van elég hited, megkapod! Bízz Istenben. Legyen reménységed, hogy Ő megcselekszi azt, amit kell. Ne félj, eljön a te időd. Kérj hittel, mit sem kételkedve, meglátod, hegyeket mozgató erő lesz majd az osztályrészed, hogy munkálkodhass, gyümölcsöt teremhess. Talán most még csak a döbbenetnél tartasz, de ez sem baj. Jézusra figyelve megláthatod a jel, a hit, valamint az imádság összefüggését. Megváltód nem hagy magadra. Vezet, tanít, rámutat arra, hogy ha minden kételkedéstől mentesen könyörögsz az Atyához, fel fogod ismerni az Ő terveit az életedben. Kovásszá válhatsz, miképpen a tanítványok. Azok az emberek, akik húsvét után gyáván megbújtak, szét akartak széledni, mert semmit sem láttak meg az Úr nagyszerű tervéből, melyre ki lettek választva. Légy bátor testvérem. Kapaszkodj Jézus feléd nyújtott kezébe, fogadd el hittel vezetését. Lám, Ábrahám egy szem gyermekéből nemzet lett, a kis pásztorfiúból Dávid király, a názáreti halálra ítélt mozgalmából világvallás. Rengeteg gyümölcs, hatalmas áldás, de egyik sem történt máról holnapra. A hit volt az, ami mindig előre lendítette Isten ügyét, amikor az már elveszettnek látszott. Nekünk keserves időhúzásnak tűnik sokszor, ami neki csak egy pillanat. Légy türelemmel, bármit tervezel. Ha az Úrnak kedves, meg fogja adni a maga idejében. Magánéleti gondok, gyermeknevelés, esetleg munkahelyi problémák. Kérd el az alkalmakat, mert egyedül így fogod meglátni, átlátni a Mindenható veled kapcsolatos terveit. Maradj Benne, ne térítsen el a világ kísértése, mely minden dologra gyors megoldást kínál. Ne a saját önérvényesítésed legyen a fontos. Ábrahám, vagy Dávid király élete azért példamutató, mert gyümölcseiket úgy teremték meg, hogy szüntelenül felfelé tudtak tekinteni. Nem térítette el őket semmi. Soha nem kérdőjelezték meg Isten cselekedeteit, hanem tették a dolgukat imádkozva. Elfogadva a nekik adott utat a maga idejében engedelmesen. Éltek a kapott idővel, mert oda tudtak figyelni mindenkor Életük Urára. Hit által meghallották szavait, meglátták útmutatásait. Bíztak abban, hogy Istennél mindennek megvan a maga ideje. Ismerd fel hát testvérem, amikor a Feltámadott Úr megáll melletted. Lásd meg a felragyogó messiási ígéretet az ítélethirdetés hátterében. Vedd észre a jeleket, cselekedj a neked adott tanács szerint. Legyen hitéleted aktív, felfelé tekintő, hogy megteremhesd életed gyümölcseit a maga idejében. Ne félj, csak higgy! Ámen

--- --- --- 

Virágvasárnap 2018.03.25.

Kedves testvéreim!     

                                                                     Lekció: Mt 21; 12-17.

                                                                                                        Ézs 56; 7.

         Manapság, ha virágvasárnapról beszélünk, akkor mindenkinek az jut az eszébe, hogy mindjárt itt a húsvét. Mihez kapjak, mit csináljak, vagy, jaj de jó, végre elutazhatunk pihenni. Azt azonban már kevesen tudják, mi ennek az ünnepnek a lényege, egyáltalán miről szól. Sokszor még a hittanos gyerekeknek sem jut az eszébe, pedig az ő esetükben elég rendszeresen szóba kerül, amikor az egyházi év ünnepeiről tanulunk. A legjobbak eljutnak a jeruzsálemi bevonulásig, nagy vonalakban ismerik a történetet, de a folytatást már csak kevesen és az üzenetét még kevesebben. Jézus megint beteljesített egy próféciát, a papság megint bosszankodik, de miért van mindezekre szükség? Vajon mit akar Urunk üzenetként a szívünkre kötni, amikor leszáll a szamaráról, bemegy a templomba, majd éktelen haragra gerjedve kiűzi onnét a pénzváltókat a galambárusokkal. Azt mondja, hamis az ott folyó istentisztelet, és jobb volna, ha mindenki olyanná válna, mint a gyermekek. Kortársai nem értik, mi a problémája. Miért kellene változtatni a bevett szokásokon, amikor azok olyan remekül működnek. Nem veszik észre, hogy az eltorzított istentisztelet krízise a bűnös szív krízise. Latrok barlangja a templom, tisztátalan a benne folyó kultusz, mert az ember azzá tette. Senki sem tekint magába, hiszen minden úgy jó, ahogy van. Szükséges a pogányok udvarában berendezett vásártér, mert valahol meg kell venni az áldozati állatot, ki kell váltani a templomban használatos pénzt. Hogy ebből haszna van egyeseknek? Hát aztán. Hogy a betérő pogányok, libertinusok így nem részesednek az istentisztelet áldásaiból, kit érdekel. Úgysem számítanak, mert nem Ábrahám gyermekei. Fő az üzlet. Nem veszik észre, miként válik Isten háza az ügyeskedő kufárok gyülekezőhelyévé. Nem megtérésre jön össze a nép, hanem haszonszerzésre, mert a Teremtővel is meg akarják kötni a maguk üzletét. A szokások, a bevett rituálék már rég kiszorították az Seregek Ura rendelte ékes rendet, a törvény lelke halott. Nincs igazi istentisztelet. Az emberi szívek vakok, a lélek elkényelmesedve alszik, ezért nem érti, mit akar az Ember Fia. A Mester felháborodása jogos. Tettével nem megbotránkozást akar kelteni, hanem ráébreszteni Izráel gyermekeit arra, hogy ideje végre rendet tenni. Ideje hogy helyre álljon a valódi istentisztelet. A virágvasárnap mondandója: Tisztítsd meg magadat, hogy igaz szívvel várhasd Megváltódat. Itt vannak a böjt utolsó napjai. Tested a te templomod, hát vess ki belőle mindent, ami távol tart Uradtól. Zörget, bebocsátást kér, de vajon nálad mit lát? Zűrzavart, sötétséget, mert nem tudjuk mi sem hová tenni a nekünk rendelt ünnepet. Szívünk ellanyhult, és bár vágyunk a megtisztulásra, olyan nehéz feladni jól berögzült szokásainkat. Körül vagyunk véve bálványokkal, mégis sajnálunk akárcsak egytől is megválni. Jézus arra buzdít, ne csupán a lakásban rendezzünk húsvéti nagytakarítást. Vessünk ki magunkból mindent, ami távol tart Őtőle, hogy bevonulhasson a mi lelki templomunkba, mert így lehet egyedül valódi ünnepünk. Másként könnyen úgy járhatunk, mint a zsidók. Vegyük komolyan a böjtöt, hívogassuk Mesterünket: gyere Uram, vonulj be hozzám is! Mutasd meg, miként lehet teljes „istentiszteletem.” 1. vigyél szent hegyedre, 2. vidámíts meg, 3. legyek kedves az Atya előtt. Engedj megtisztulnom, hogy megláthassam igazi valódat. Adj megújulást nekünk, hadd lehessünk új gyülekezet, lelki Izráel. Vezess vissza a krisztusi gyökerekhez, értelmezd át a bennünk élő istentisztelet fogalmát. 1. Mutass rá, miként válhatunk tieiddé. Készülve a mai alkalomra, anyaggyűjtés közben a „Csokoládé” című film jutott az eszembe. Nyilván többen ismeritek ezt a lassan klasszikussá vált alkotást. Egy konzervatív francia faluban csokoládébolt bolt nyílik a böjt kellős közepén, alaposan próbára téve a helybeliek bigott vallásosságát. A tulajdonosnőre többen úgy tekintenek, mint a gonosz szolgálójára, holott az megjelenésével csupán görbe tükröt tart eléjük. Elítélik az üzlet látogatóit, gőgösen megvetik a folyóparton kikötő vándorcigányokat és nem veszik észre, hogy képmutató viselkedésük az, ami bűnösebbé teszi őket mindenki másnál. Tele vannak erkölcstelen gondolatokkal, előítéletekkel, képmutatással, a felmerülő problémákat pedig szépen besöprik a tradíciók leple alá. Lényeg a látszat és a jól bejáratott szokások. A világért sem változtatnának, mert akkor szembe kellene nézni igazi valójukkal. Makacsságuk kis híján tragédiába torkollik, de végül ez rázza fel őket. Felnyílik belső látásuk, és így végül ténylegesen át tudják érezni az ünnep jelentőségét. Lelkük nyitva áll az Úr befogadására. Világossá válik, milyen az igazi istentisztelet középpontban a Megváltóval. Hogy a Teremtő félelmét nem a szokások megtartásának fitogtatása jelenti, miközben szem elől tévesztjük Jézust. A virágvasárnap egyik üzenete: nyisd ki a szíved ajtaját, bocsásd be Őt. Engedd, hadd végezze el tisztító munkáját, mert csak ezen az áron tartozhatsz igazán hozzá. Hagyd még akkor is, ha legtöbbször ez a „takarítás” egyáltalán nem kellemes. Fájdalmakkal jár, mert már úgy hozzánk nőttek bálványaink, hogy az eltávolításuk sebeket okoz. Bizonyára minden itt lévőnek van ilyen dédelgetett kis szobrocskája a bensője legmélyén. Mi kell ahhoz, hogy ténylegesen megváljunk tőle? Kit választunk szívünk szerint: Jézust, vagy inkább megmaradunk a jól megszokottnál? A zsidók az utóbbit választották. Inkább vesszen Dávid Fia, mert nekik úgy jó, ahogy van. Odáig elmegy a dolog, hogy a názáreti járja a településeket, gyógyít, Isten Országáról beszél. Nincs ebben semmi új, ám felforgatni a templomi rendet, gazdasági károkat okozva, hát az már teljesen más. Ők Isten népe így is, úgyis. Inkább a vallási biznisz, mint holmi irgalmasság az elesettek iránt. Ilyen Messiás nem kell. Engem ne vigyen sehová, maradok ott, ahol vagyok, de ha baj van, akkor álljon mellém. Változz meg!- üzeni a bevonuló Jézus - másként nem fogsz meglátni engem. Istentiszteleted hamis lesz, áldozatod nem fogadom el, bármilyen tetszetős. Gyere inkább velem. Nyújtsd a kezed. Befogadlak, 2. megvidámítalak. Szent hegyemen meglátod igazságomat, népemhez fogsz tartozni, bárhonnan jöttél. Szeretnék az életed középpontjában állni, nem pedig a partvonalon. Megtanítalak a valódi istenfélelemre és teljes ünneped lesz. A kérdés: akarod? Mit felelsz rá? A nép döbbenten áll a haragos názáreti Mester előtt, ám vannak, akik nem félnek Tőle. Vakok, sánták mennek oda hozzá. Tisztátalanok, akiknek a rituális törvények szerint semmi keresnivalójuk nem volt a templomban, Jézus mégis rajtuk keresztül mutatja meg, miként lehet helyesen betölteni Isten törvényét. Életet kapnak tőle, áldott gyógyulást. Visszavezeti Ábrahám megtévedt fiait az ősi gyökerekhez. Íme, ez az igazság! - demonstrálják tettei, amitől a vallási vezetők még nagyobb haragra gerjednek. Persze, a szívük mélyén tudják, Jézusnak van igaza, ám ők ezt nem akarják elfogadni. Hiába válik valóra a messiási idők egyik legszentebb váradalma, a papság óvatos egyházpolitikájában nincs helye. Számukra fontosabb együttműködni a hatalommal, mert azzal mindenki jól jár. Jézus túl sokat akar. Túl sokat akar nálam is. Fáradt vagyok, sok a terhem, felüdülés után kiáltok, de nem akarok áldozatot hozni, mert akkor ki kellene lépnem a meg szokott kényelmemből. Addig megyek el a vallásosságban, amíg a komfort zónám megengedi. A virágvasárnap téged megszólító Úr viszont bátorít. kövess engemHagyd el a bálványokat. Engedd, hogy megitassalak az élet vizével. Az én Evangéliumom felüdít, tedd magad szabaddá a befogadására. Imádságom házában sok hely van, neked is jut, csak tudd magadból kivetni mindazt, ami visszahúz . Írd felül magadban az eddig helyesnek tartott istentiszteletedet. Kapaszkodj belém, hogy rávezesselek az igazi Istenfélelemre. Tekints az ártatlan gyermekekre. Válj hozzájuk hasonlóvá, kiálts velük az éretted is Golgotára készülő Mester felé. Köszöntsd a Hozzád odalépő Jézust, 3. meglátod, kedves leszel majd előtte. Ne törődj azzal, mit mond a világ. Mit mondanak napjaink farizeusai, akik ma sem jobbak, mint a jeruzsálemiek. Hallhattuk, milyen fontos számukra Róma véleménye. Jaj, csak a húsvétot ott töltő procurator ne vegyen észre semmit a történtekből. Ne legyünk mások, mint a többiek, ne feszítsük a húrt tovább a megengedettnél. Meghunyászkodunk, nehogy kilógjunk a tömegből. Van egy ismerősöm. Sokszor mosolygunk rajta baráti társaságban, mert mást sem tesz évtizedek óta, mint megpróbál megfelelni másoknak. Amikor kamaszok voltunk, ő volt a legvagányabb, amikor gyerekei születtek, akkor ő volt a mintafeleség és mintaanya, mostanában új szerepet keresett, ő a tökéletesen viselkedő polgár. Hogy milyen az igazi énje, azt csak találgatjuk. Valószínűleg semmilyen. Átlátszó. Belesimul szép csöndben a tömegbe és sajnos ezzel nincs egyedül. Az emberek zöme mindig ilyen volt. Mit is mond Jézus a farizeusoknak, akik megpróbálják hallgatásra bírni azokat, akik „hozsannázva” köszöntik Őt: „…hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” A virágvasárnapi történet folytatásában bizony ők is elcsöndesednek, és a gyerekek veszik át tőlük a szót. Gyerekek, akiket a felnőttek jó esetben sem becsültek többre a szerteszét heverő köveknél. Látszik mekkora a templomban a zűrzavar, hiszen normális esetben az őrség el sem tűrné a lármázásukat. Lenézett senkik, nem jobbak a tisztátalanoknál, mégis megszégyenítik a nagyokat, mert Isten ügye nem szenvedhet csorbát. „Csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat…hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.”- olvashatjuk a 8. zsoltár 4. versében. Valóra válik az Ige, mert ami meg van írva, annak be kell teljesülnie a néppel, vagy nélküle. A virágvasárnap döntésre szólít téged is: Hová akarsz tartozni? Tudd meg, akkor leszel igazán kedves az Úr előtt, ha teljesen felvállalod a Krisztust, és nem csak addig, amíg nem lógsz ki a sorból. Ha így teszel, te is ott állsz majd a szent hegyen felfrissülve, mert a kiáltásod nem marad válasz nélkül. Imád, áldozatod kedves lesz Teremtődnek. Szíved olyan templommá válik, ahol Isten igazi törvénye hirdettetik. Felismered, milyen a valódi istentisztelet, és gyermeki hittel borulsz a  Megváltó lábai elé. Ünneped megszentelt lesz, őszintén tudod majd kiáltani: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Így legyen, ámen

Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz

Ahhoz, hogy ezen a honlapon kell engedélyezze a JavaScript használatát